Az életemben már gyerekkorom óta folyton jelen van valamilyen formában a művészet. Tizennégy évesen már tudatosan haladtam és tanultam a művészet irányába. Elsősorban a szobrászatban találtam meg az alkotás varázsát. Szobrászként is végeztem a főiskolán. Ekkor már a jógát több éve gyakoroltam, önállóan fejlesztettem magam. Megéltem a jógában ugyanazt a érzést, amit az alkotásban.

Az életemben - mint mindenkinek – Nekem is volt nehéz időszakom, fájdalmas veszteség ért. A jóga életfelfogása és tanításai mindig átlendítenek a különböző élethelyzetben.
Talán ennek hatására egy olyan szakma irányába indultam el, ahol segíthettem az emberek hétköznapjait könnyebbé tenni, ortopédiai műszerészként járássegítő eszközöket és protéziseket készítettem. Ugyan másképp, mint a szobrászatban, de itt létrehoztam valami újat. Hálásan tekintek vissza erre az időszakra, hiszen mások szolgálata által még inkább megismertem Önmagam. A jógát ekkor már nemcsak otthon gyakoroltam, jóga oktatóvá képeztem magam, így felnőtteknek és gyermekeknek is átadhatom a benne lévő mélységet, azt a tudást, amely az életünket teljesebbé teszi és tudatosan formálhatóvá.

A férjemmel családot alapítottunk és született két csodálatos gyermekünk. Így általuk
nemcsak Nőként, hanem Édesanyaként is kiteljesíthetem magam az életben és az Önismereti utamon is. Nagyon fontos küldetésemnek tartom átadni a jógaórákon azt is, hogy a női energiákat tudatosabban éljük és használjuk, mivel hatalmas kincs.